A tegnapi meccset újra diplomatikus előnnyel húztuk be. Eredményes játékunknak nem szabott gátat, hogy vákuumban még nem játszottunk sokat, jövő hétre már annak tudatában készülünk, hogy 5000 méter felett is megbirkóznánk az ellennel.

Ezúttal –mindenki sajnálatára-, Imi és Levi nem vett részt a közösségi élményben. A hírek szerint előbbi játékos valami nőért lett hűtlen, míg utóbbinak nem jött rendbe a csontja, de az is lehet, hogy szimplán csak tartogatja a tehetségét.

Hogy ne nagyon boruljon fel a pálya, ezért Miskát és Maszekot átadtuk az ellenfélnek, esélyt adva ezzel Lacikának, hogy gyakorolja a passzolást. Ez utóbbira még visszatérünk.

Misi már a meccs elején vállalt 3 bőrös gólt, hogy ebből 4 lett, arról igazán nem tehetett, nem rajta múlott, hogy m-ennyi a magyar igazság.  

Robika jobban féltette a sérült körmét, mint ahogy kellett volna, de életfelfogása szerint jobb ma két gyengét rúgni, mint holnap egyet sem. Nagyon okos fiú! Ennek ellenére Miskát három méterről sikerült úgy gégefedőn rúgnia, hogy a vészhelyzetben már elkezdtek bemosakodni. Szerencsére Misi regenerációs képessége vákuumban is jól működik.  

Bencsik úr és a Nagy Hori, továbbra is érzik egymást, mint egy polip karjai, már kezdjük sejteni, hogy ők együtt nőhettek fel. Meg kell dicsérnünk Hori kimagaslóan fair játékát, hogy a harmadik Gyula -(ellen)féle okosan bokántaposós belépő után is higgadtan maradt nyugodt. Nem hiába, ő már változó korban van.

Tóni ezúttal időben érkezett, ez már önmagában pozitívum, ha játékát is elemeznénk, már túlmennénk a bókolás határán. Sajnos a korai megöml érkezés hasonló távozással is járt, úgy gondoljuk még el kellett passzolnia 1-2 owentroppot. A két esemény között azért jól gurigatott ide-oda, több szó ne is essék erről, csiszolt gyémánttal állunk szemben!

Maszek az ellenfél csapatában lelkesebben őrlődött, mint a múlt héten névrokona. Előfordult, hogy saját magát forgácsolta a palánknál, de szerencséjére ezt is élvezi. Külön élmény, amikor együtt sprintel vele az ember a labdáért, és hallja, hogy közben felnevet…. Megengedheti magának, mégiscsak ő a csapat esztergályosa.

Visszatérve Lacikára: már a mérkőzés elején próbált a passzolásra koncentrálni, ami önmagában dicséretes, remélhetőleg kitart még ez a lelkesedés. Szokásos okospattogós góljai mellett ezúttal sarokkal is lőtt egy spárgánhúzottat, pedig szembe állt a kapuval. Nem szabad elfelejteni, hogy Robikának adott gólpassza után hangos ujjongásban tört ki, és mindenkivel tudatta is, hogy ő bizony…..passzolt.

Akkor egyszer.