Mindenki boldogságára szolgált, hogy néhány hete lebontották a sátrat a fejünk fölül, így már nincs mivel indokolni a gyenge teljesítményt.
Ami biztos, hogy alaposan fel lett forgatva a győztes csapat, Nagy Hori és Tóni át-, míg Béla és Sipi beállt. Indiszponált kezdésünk rögtön -3 -ra ugratta az eredménykijelzőt, ami egyáltalán nem okozott zavart, így nem is váltottunk sebességet. Sajnos nem mondhatjuk, hogy ez nem maradt végig így, lévén, hogy rendkívül gyenge szinvonalon játszottunk, nevetséges hibákkal, kb. mint a gyerekek óvoda nagycsoportban. Talán a tejbegríz ártott meg, talán az ellenállás hiánya, mindenesetre voltak, akik többet segítettek volna, ha a sarokban térdepelnek. Lássuk a heti teljesítményt:
Misi: a mérkőzés nagy részében nem akadt dolga, mikor végre át tudtuk toloncolni az ellenfélhez, akkor többször kitűnően védett. Immár több hete egyenletes, jó teljesítményt tud felmutatni, úgy tűnhet sikerült kiegyenesítenie a szinusz-görbét.
Nagy Hori: jól szervezte az ellent, ha kapott levegőt, akkor parádézott, a mérkőzés elején még meglepően eredményes játékát külön dicséret illeti. Sajnos társak nélkül kevés sikerélményben volt része, bár emlékezetes marad Robikával való versenyfutása, minek végén okosan nem a labdára koncentrált, hanem a labda és Robika közti területre. Ilyen remek megmozdulása elég ritkán akad, úgyhogy jószívvel derültünk ügyes meglátásán.
Tóni: hétről-hétre tennivalói tengerében fürdik, a Rabszolgasorsban nem kellett annyi engedélyért folyamodni, mint Tóninak, hogy eljöhessen focizni. Ezeket most sikerült beszereznie, és ügyesen használt ki minden alkalmat, hogy labdába érhessen. Sokszor és jól. Ha nem hagyta volna ki az alapozást, talán már el sem tudnánk képzelni nélküle. Reméljük a következő szezonban többet látjuk, állítólag nagy híve a szárazedzésnek.
Sipi: új jövevényként, hosszú kihagyás után igyekezett villantani. A penge még rozsdás, de komoly potenciált jelent az a több kilométer futás, ami a lábában maradt. Szépen állt hátul középen, ezúton kérjük, hogy támadásnál legalább a félpályáig felgyalogolni szíveskedjék.
Lacika: ritkán futott, akkor is lassan, támadásban sokkal kombinatívabb, gyorsabb játékot vártunk volna tőle, védekezni amúgy sem szokott. Robikának adott két gólpassza mutatja, hogy mindenki álló futballt játszott, vagyis kénytelen volt neki passzolni.
Maszek: fogy a palánk. Jómagam ugyan nem láttam, de az ellenfél kapuja előtt keletkezett egy ötös labda méretű lyuk a palánkon. Ezúttal ennyit tudott kitermelni, plussz azt a szituációt, amikor még Lacikának sem volt hajlandó passzolni. Kényes ügy, majd lejátszák egymás között.
Robika: sziszifuszi munkát végzett, inkább körlingezett volna a Béres Alexandrával.
Imike: N.H. végenincs dícsérethalmazának köszönhetően lőtt egy gólt félpályáról a Bélának, továbbá orbitális pályára állított úgy 15-20 labdát a jobbösszekötőről. Ez utóbbiban nem volt köszönet -már előre várjuk a jövő heti ingyentúrák résztvevőit-, Béláról pedig annyit, hogy köszönjük, hogy beállt közénk.
Imike lélektanához hozzátartozik, hogy a legkényesebb szituációkban is egy gentle (ejtsd:dzsentöl) tud maradni, a magunk részéről annyit tennénk hozzá, hogy nálunk falun egy szabály volt, mégpedig: nyílt törésnél feldobás. A tiszta játék hívei vagyunk, de az angolkisasszonyok inkább dugni járjanak szerdánként, mintsem focizni.
Rövid összefoglalásként az alábbi tanulságot vonnám le (talán érzitek a súlyát, hogy E/1-ben fogalmazok): ennek a meccsnek az égvilágon semmi értelme nem volt, és fenntartom a véleményemet, miszerint nincs ellenfél.
Teccik érteni?
