Legutóbb ott hagytuk abba a passzolást, hogy házon belülről verbuváltunk egy másik csapatot és őket aláztuk. Az elmúlt két hétben ez annyival egészült ki, hogy a házi mérkőzés utánra N.H. beszervezett holmi ellenfélgyanús csapatot. Ha becsületesek akarunk lenni (kevesebbért is adtuk már a becsületünket, nem nagyon akarnánk bezzegcsapat színében tündökölni), akkor el kell mondani, hogy az első meccsen bizony szopózónába kerültünk.
Hozzá kell ehhez tenni, hogy N.H.-nak valami térkőlerakás szabadidős tevékenység közben fényt kapott a lába, így jó szokásához híven a padon kezdte a meccset és mivel nem volt meg a sportorvosija, ott is folytatta, illetve fejezte be. Nagyon akart segíteni a csapatnak, ezért hamar elmerült a sportfotókészítésben és a sörkészlet fogyasztásában.
Mint ezen a héten kiderült, nagyobb hasznát vesszük a pályán, úgyhogy többet már vagy nem ihat sört, vagy kölcsönkér Lacika vazelinjából.
Állítólag az nagyon jó, használ is, de az legalább biztos, hogy tudományosan nincs bebizonyítva az ártalmassága. Legrosszabb esetben szép cicabőrük lesz, vagy később öregszenek, bár ehhez állítólag naponta kétszer kellene kenni...
Jó hír, hogy Maszek elkezdte a motorjogsi tanfolyást. Szereti az iskolapadot, olyan esztergaműhely érzése támad mindig, az anyag meg mindegy. Ezúton hivatalosan megerősítésre kerül, hogy igaz a pletyka, miszerint motoron még nem ült, a jogosítvány kategóriáját nem tudja, hogy mennyibe kerül azt nem tudja, köbcentiről viszont már hallott, csak átváltani ne kelljen. A KRESZ még okoz majd problémát, főleg hogy sportnapon van az oktatás, ám ezen a helyen jelezzük, hogy Maszek hiányából Lacika kifejezetten profitált az utolsó meccsen. annyit passzolt, mint még talán soha előtte, és ezúttal (talán nem eleget) dicsértük is. Jobban átgondolva, nincs is szüksége a fényezésre, érzi ő azt a pillantásokból is. Ha még jobban átgondoljuk, akkor eszünkbe jutnak a lehelletfinom labdaváltásai, az egyiknél például valami olyan hangot hallottunk a labda felől, hogy "köszi, de durván szeretem". Lehet, hogy csak képzelődtünk?
A szemmel osztás nagymestere N.H., aki mindenféle pozícióban tudja tartani a szemét, ha elégedetlen. Szerencsére magára nem tud nézni, különben már nagy balhé lenne a fejében.
Misi is visszanyerte régi formáját és egyre többet dolgozik a szemével. Emlékezetes marad a palánkon túlról az alapvonalról kapott ajándéka amit szemből kapott, de a háta mögül kellett elővennie. Megboldogult Knézy Jenő azt mondaná, hogy unatkozik a teljesítménye, mert hullámozni kezdett.
Íme néhány példa, hogy milyen a ingoványos a kapusélet:
Ettől függetlenül a heti, vagyis második mérkőzésünket a pályára visszatért N.H. segítségével, állítólag nyugdíjas játékkal, különösebb megeröltetés nélkül sikerült hozni. A játék képe alapján nem kell Maszeknak kikérőlevelet írnunk az iskolába, a csapat magja lazán vette az akadályt.
Könnyített a dolgunkon, hogy Imike az ellenfél soraiban foglalt helyet, meg hogy eleredt az eső. Ez utóbbival kapcsolatban pedig köztudott, hogy nekünk jól csúszik...Imike fejlődése töretlen, ezt az alábbi krajcáros mondattal bizonyította: "...na nem baj, legalább kiderült, hogy esőben is tudok futni". Félünk, hogy következő hasonló gondolata az atomvillanáshoz kapcsolódik majd.
Végül is, olyan sport ez amihez elég két láb, a többit meg lelkesedéssel megpróbálhatja az ember pótolni. Van akinek még zsuga se kell, mert ugye német brikettel, meg orosházi libamájkonzervvel is lehet focizni, csak oda kell ugye állni. A mi Iminknek meg nagyon jó ám a kiállása. (Mi még nem láttuk, de állítólag a menyecskék ezt mondják).
Robikán már megint rajta van valami ebola, vagy lájmkór, mert gyengeségre panaszkodik, bár N.H. szokásos dicséretözöne nem maradt el. Tudjuk, hogy hazudik. Amikor nem hazudik, akkor viccel, vagy csúnyán néz, esetleg a szakadt lábát mutogatja, vélhetően azt szeretné hogy megsajnáljuk. (Puszit biztos nem kap rá, az betyárkurvaélet). Visszatérve Robikára: nagyon jól tudja, hogy tolonganak a játékosmegfigyelők a pálya szélén, ezért megvan benne az akarat, csak ez kívülröl nem látszik. Ha így folytatja, akkor még jó kifutókapus lehet belőle. A padon.
Légiósunk össze-vissza játszott minden csapatban, a sok értékelhető megmozdulása közül most azt emelnénk ki, amikor kiderült, hogy van nála legalább 4-5 féle, fajta és színű mez, amivel a különböző meccseken felruházza az ellenfél egy-egy játékosát. Persze lehet, hogy nincs a táskájában semmi más (végül is nem télapó) csak egy varázsceruza. A szükséges canesten-t majd céges számlára terheljük.
Az új játékosok közül ki kell térni Karcsira, akinek játéka leginkább Gerd Müllerére hasonlít, vagyis mindig jókor áll jó helyen. A nemzet bombázója díjat még tartogatnánk azért, bár első mérkőzésén céronáldót elhomályosító csellel igyekeztt gólt lőni: jól megszerkesztett és átgondolt mozdulatsora abból állt, hogy jobb lábával ellőtte a bal lábát, majd ezzel a meglőtt lábbal folytatólagosan a labdát. Precíz egy ember a Karcsi, azt a kis hibát leszámítva, hogy legközelebb sokkal erősebbet kell rúgnia, ha ebből gólt akar összehozni.
Következő alkalommal mindenki bizonyíthat, hogy az első bukott 60 perc csak apró kisiklás volt a csapat életében, és tényleg nincs ellenfél.
Hajrá mogyorók!
