A múlt szerdai események már nyáridéző hangulatban történtek. Köszönhetően a sátor elbontásának újra kaptunk levegőt, ez pedig jó hatással volt a játékunkra. A mérkőzés menete a megszokott mederben zajlott, leszámítva hogy az ellenfél okosan beállt hátra védekezni, és a gyors kontrákra alapozta ingatag fellépését.
Több érdekesség kerekedett ki ebből a sündisznó taktikából:
Egyrészt ez a fajta sűrű pálya nagyon kedvez Lacika okos játékának, másrészt ki tudja miért, de nem annyira használta ki az adódó lehetőséget és végre elég sokat passzolt. Nem látszott betegnek és eléggé úgy tűnt, hogy tudatánál van, amiből arra lehet következtetni, hogy valószínűleg a vasárnapi misét hagyta ki. Ez utóbbiért külön gratulálunk!
Maszek kolléga viszont a mérkőzéstől tartotta magát távol. Talán valami nő miatt, vagy élére kellett állítani az ówentroppokat, azt nem árulta el. Nem titok viszont, hogy az általában eredményes játékára ezúttal nem volt szükség, ugyanis valahol a 10-20 közte állapot állt be, majd egy óra játék után.
Robikától nem várhattunk sokat ezúttal, hiszen nemzeti missziót teljesített az órák és bankházak hazájában, gyakorlatilag még sört párolgott, és halk oléoléolé szólt a szájából. Ennek ellenére alapjáraton hozta a lehetséges mínuszt. Meg kell még jegyezni, hogy többször jól tapsolt a gólok után!
A nap gólja Imi nevéhez fűződik, aki -bár még mindig nem vett cipőt-, olyat baszott a jobb összekötőről, hogy a sarki elvtársnőknek fájt. Sajnos a tv nem ismételte az estet, pedig rajta volt az ujjunk a videó "rec" gombján. Bízunk benne, hogy lesz még budaörsön kutyavásár.
Solymos Tóni azzal vetette észre magát, hogy elárulta életkorát. Ezen mindenki meglepődött, mert olyan fizimiskája van, hogy a boltba még igazolvánnyal kell mennie sörért. Sejtésünk szerint Tóni fiatalságának titka a stressztűrő képességében lehet, hozzá képest ugyanis a Dalai Láma egy ideggóc.
A két nagyágyú, Bencsik úr és A Nagy Hori jó magaviseletet mutattak játék közben, ezúttal nagyjából megegyezett a véleményük a szabálytalanságok megitélésében is. Nagy szerepet játszott ebben, hogy együtt voltak. Különösen pedig akkor voltak együtt, mikor meglepődve tapasztalták, hogy elöl helyezkednek, miközben Miska pókhálót fon a kapura. Nem felejtjük a pillanatot, amikor meglepődtek, hogy mit keresnek ők ketten az ellenfél kapujánál, messze távol minden más játékostól és főleg a labdától.
A sündisznótaktika ellenére, vagy éppen azért... Miskának meglepően sok dolga akadt. Valahol a mérkőzés felénél kezdtük tudat alatt feldolgozni, hogy még nem kaptunk gólt, és titkon mindenki abban reménykedett, hogy Miska behúzza az első shutout -ját. Nos a nagy reménykedésnek az lett az eredménye, hogy a nagyszámú kifogott ziccer mellett becsúszott egy nem is csúnya gól. Bárhogy is lett a vége, tény, hogy Miska önmaga korlátait többszörösen átlépve, régi fénykorát idézte, és elmondhatjuk, hogy szép volt!
oléoléolé
