A komolynak hitt ellenfelünk az elmúlt két hétben nem tette tiszteletét, ezzel még azt a kevés esélyt sem adták meg, hogy megszorítsanak minket. Maradt hát a jól bevált módszer, vagyis magunk között keveredtünk, mint Izland az elmúlt évszázadig, így különösebb jelentősége nincs, hogy az eredményt elemezzük, bár a statisztika szerelmeseinek álljon itt írva: mindkétszer az alapcsapat nyert.
Szeretjük a statisztikát, különösen a számokat. A három legfogékonyabb játékos például különösen szereti Robika rendszámtábláját, amit volt alkalmuk hosszasan olvasgatni miközben stafétában próbálták utolérni. N.H., a Légiós és Levente igyekeztek mindent beleadni, de van, hogy a minden is kevés. Ilyen esetekre ajánlott egy kis különedzés Asafa Powellal.
Robika reciproka, avagy sebességhalmazának komplementere Lacika, aki mérkőzés közben a sarokba vágódó labdára nem fut, hanem kocog. Kezét derékszögben hajlítja, kézfejét elernyeszti, és enyhén előre dőlve mintegy ejteti egyik lábát a másik után. Ő kocog. Dinamizmusát kizárólag a munkaidőre tartogatja, illetve annak is arra a részére, amikor nem vezet. Ez utóbbinak ugyan semmi köze a focihoz, de azért az alábbi kitüntetések sorába jól illik majd: -egymillió messzire elpattant passz, - egymillió le nem passzolt zsuga, -egymillió okospattogós gól, -egymillió km balesetmentes vezetés. Hozzá kell tenni, hogy mostanában jól passzol, jobban mint Maszek, akivel egyre több a baj.
Maszek lehet, hogy kilátástalannak ítélte a palánkkal folytatott harcot, ugyanis mostanában feladta a forgácsolást, inkább statikus mozgását csodálhatjuk: már a pálya minden részén el tudja akasztani a támadást. Mármint saját csapata támadását. Valaki mondja meg neki, hogy kivel van, különben hamar felkerül az igazolása a vaterára.
Miska mostanában a melósok csapatába van sorsolva, így van dolga bőven, főleg amikor N.H. fejben összead (1+1+1+1+1+1....) és azt állítja hogy egy pluszban vannak, ami persze csak olaj a tűzre. Okosabb lenne ilyenkor átgondolni az eredményt, mert ha Lacika és Imike elkezdi komolyan venni a zsugát, akkor hipp-hopp megszalad az eredmény. Különöseen Imike veszélyes ha Robika ballal (ez fontos) térdenrúgja, mert arról könnyen Misi hátára pattan a labda és ugye tudjuk, hogy onnan már közel a gólvonal...
Imike játéka kezd kiforrni, immár nem olyan hirtelen, próbálja beosztani az erejét, egyértelmű fejlődésének következő állomása az lesz, hogy sikerül a hatosra visszagurítani a labdát. Legalább is ezt gyakorolhatta, mert ugyan egyszer sem sikerült neki, de állítólag már tudja, hogy ezt kell csinálni. Nem olyan nehéz feladat ez, Dombi Tibi is úgy került ki a friccekhez, hogy futni már tudott, és ott tanult meg beadni. Mondjuk ettől még nem tudott focizni.
Akadt egy kevesek számára feltűnt rendkívül finom momentum, amit Imike a fentieknek megfelelően, közvetlenül becserélése után követtett el: történt, hogy nevezett kolléga fél lábbal belépett a pályára (Misi kapujából) és azzal a mozdulattal az elé kerülő labdát, mintegy jó 25-30 centiről a hálóba gurította, mintha csak egy gyereknek gurította volna a csörgőt. Tehát úgy lőtt szabályos gólt, hogy félig még nem volt a pályán és egy lépést sem tett, pedig akart.
Ha már változás, akkor itt az ideje, hogy gratuláljunk Tóninak házassági évfordulójának alkalmából. Mindenki irigyel egy olyan asszonyt, aki elnézi, hogy a férje este 9-re ér haza (fáradtan és büdösen) ünnepelni. Mondjuk részeg az nem volt, vannak még kihasználatlan helyzetei a kollégának.
Az asszonyok apropóján érdemes megemlíteni, hogy N.H. 2/3 családja részt vett a múlt szerdai mérkőzésen, név szerint K.H.-val erősítve az ellenfelet. Hogy K.H.-t az öreg hívta, vagy H-né küldte ellenőrzésként az homályos előttünk, de legalább volt aki futott is a csapatban. N.H. klasszikus reflexióihoz tartozik, amikor egy támadás során Misi előtt három méterre védekezett és Robika vezette rá középen a labdát, majd egy jobbra-balra indulós testcselkombó és egy félig elindított bicikliscsel után akkora bőrharisnyát kapott, hogy még a szál is felszaladt. (Ha Misi kicsit vékonyabb,akkor N.H. évekig lehajtott fejjel jár). Persze később mindezt Tónis nyugalommal fogadta és közölte, hogy direkt volt. Tudjuk...
Legalább annyira, mint ahogy Karcsi direkt áll jó helyen. Persze Karcsi mentségére legyen mondva, hogy hosszú karrierje során hozzászokott már, hogy kiszolgálják, óvodában is abba a sarokba rakták a kiscsoprotot, ahol ő már ott állt, és a pátyi ifiben is az öltözőhöz közelebbi térfélen kezdett az ellenfél, hogy ne kelljen olyan messzire gyalogolnia.
Végül is, a foci észjáték.
