Passzolsz

A komolynak hitt ellenfelünk az elmúlt két hétben nem tette tiszteletét, ezzel még azt a kevés esélyt sem adták meg, hogy megszorítsanak minket. Maradt hát a jól bevált módszer, vagyis magunk között keveredtünk, mint Izland az elmúlt évszázadig, így különösebb jelentősége nincs, hogy az eredményt elemezzük, bár a statisztika szerelmeseinek álljon itt írva: mindkétszer az alapcsapat nyert.

Szeretjük a statisztikát, különösen a számokat. A három legfogékonyabb játékos például különösen szereti Robika rendszámtábláját, amit volt alkalmuk hosszasan olvasgatni miközben stafétában próbálták utolérni. N.H., a Légiós és Levente igyekeztek mindent beleadni, de van, hogy a minden is kevés. Ilyen esetekre ajánlott egy kis különedzés Asafa Powellal.

Robika reciproka, avagy sebességhalmazának komplementere Lacika, aki mérkőzés közben a sarokba vágódó labdára nem fut, hanem kocog. Kezét derékszögben hajlítja, kézfejét elernyeszti, és enyhén előre dőlve mintegy ejteti egyik lábát a másik után. Ő kocog. Dinamizmusát kizárólag a munkaidőre tartogatja, illetve annak is arra a részére, amikor nem vezet. Ez utóbbinak ugyan semmi köze a focihoz, de azért az alábbi kitüntetések sorába jól illik majd: -egymillió messzire elpattant passz, - egymillió le nem passzolt zsuga, -egymillió okospattogós gól, -egymillió km balesetmentes vezetés. Hozzá kell tenni, hogy mostanában jól passzol, jobban mint Maszek, akivel egyre több a baj.

Maszek lehet, hogy kilátástalannak ítélte a palánkkal folytatott harcot, ugyanis mostanában feladta a forgácsolást, inkább statikus mozgását csodálhatjuk: már a pálya minden részén el tudja akasztani a támadást. Mármint saját csapata támadását. Valaki mondja meg neki, hogy kivel van, különben hamar felkerül az igazolása a vaterára.

Miska mostanában a melósok csapatába van sorsolva, így van dolga bőven, főleg amikor N.H. fejben összead (1+1+1+1+1+1....) és azt állítja hogy egy pluszban vannak, ami persze csak olaj a tűzre. Okosabb lenne ilyenkor átgondolni az eredményt, mert ha Lacika és Imike elkezdi komolyan venni a zsugát, akkor hipp-hopp megszalad az eredmény. Különöseen Imike veszélyes ha Robika ballal (ez fontos) térdenrúgja, mert arról könnyen Misi hátára pattan a labda és ugye tudjuk, hogy onnan már közel a gólvonal...

Imike játéka kezd kiforrni, immár nem olyan hirtelen, próbálja beosztani az erejét, egyértelmű fejlődésének következő állomása az lesz, hogy sikerül a hatosra visszagurítani a labdát. Legalább is ezt gyakorolhatta, mert ugyan egyszer sem sikerült neki, de állítólag már tudja, hogy ezt kell csinálni. Nem olyan nehéz feladat ez, Dombi Tibi is úgy került ki a friccekhez, hogy futni már tudott, és ott tanult meg beadni. Mondjuk ettől még nem tudott focizni.

Akadt egy kevesek számára feltűnt rendkívül finom momentum, amit Imike a fentieknek megfelelően, közvetlenül becserélése után követtett el: történt, hogy nevezett kolléga fél lábbal belépett a pályára (Misi kapujából) és azzal a mozdulattal az elé kerülő labdát, mintegy jó 25-30 centiről a hálóba gurította, mintha csak egy gyereknek gurította volna a csörgőt. Tehát úgy lőtt szabályos gólt, hogy félig még nem volt a pályán és egy lépést sem tett, pedig akart.

Ha már változás, akkor itt az ideje, hogy gratuláljunk Tóninak házassági évfordulójának alkalmából. Mindenki irigyel egy olyan asszonyt, aki elnézi, hogy a férje este 9-re ér haza (fáradtan és büdösen) ünnepelni. Mondjuk részeg az nem volt, vannak még kihasználatlan helyzetei a kollégának.

Az asszonyok apropóján érdemes megemlíteni, hogy N.H. 2/3 családja részt vett a múlt szerdai mérkőzésen, név szerint K.H.-val erősítve az ellenfelet. Hogy K.H.-t az öreg hívta, vagy H-né küldte ellenőrzésként az homályos előttünk, de legalább volt aki futott is a csapatban. N.H. klasszikus reflexióihoz tartozik, amikor egy támadás során Misi előtt három méterre védekezett és Robika vezette rá középen a labdát, majd egy jobbra-balra indulós testcselkombó és egy félig elindított bicikliscsel után akkora bőrharisnyát kapott, hogy még a szál is felszaladt. (Ha Misi kicsit vékonyabb,akkor N.H. évekig lehajtott fejjel jár). Persze később mindezt Tónis nyugalommal fogadta és közölte, hogy direkt volt. Tudjuk...

Legalább annyira, mint ahogy Karcsi direkt áll jó helyen. Persze Karcsi mentségére legyen mondva, hogy hosszú karrierje során hozzászokott már, hogy kiszolgálják, óvodában is abba a sarokba rakták a kiscsoprotot, ahol ő már ott állt, és a pátyi ifiben is az öltözőhöz közelebbi térfélen kezdett az ellenfél, hogy ne kelljen olyan messzire gyalogolnia.

Végül is, a foci észjáték.

Legutóbb ott hagytuk abba a passzolást, hogy házon belülről verbuváltunk egy másik csapatot és őket aláztuk. Az elmúlt két hétben ez annyival egészült ki, hogy a házi mérkőzés utánra N.H. beszervezett holmi ellenfélgyanús csapatot. Ha becsületesek akarunk lenni (kevesebbért is adtuk már a becsületünket, nem nagyon akarnánk bezzegcsapat színében tündökölni), akkor el kell mondani, hogy az első meccsen bizony szopózónába kerültünk.

Hozzá kell ehhez tenni, hogy N.H.-nak valami térkőlerakás szabadidős tevékenység közben fényt kapott a lába, így jó szokásához híven a padon kezdte a meccset és mivel nem volt meg a sportorvosija, ott is folytatta, illetve fejezte be. Nagyon akart segíteni a csapatnak, ezért hamar elmerült a sportfotókészítésben és a sörkészlet fogyasztásában.

Mint ezen a héten kiderült, nagyobb hasznát vesszük a pályán, úgyhogy többet már vagy nem ihat sört, vagy kölcsönkér Lacika vazelinjából.

Állítólag az nagyon jó, használ is, de az legalább biztos, hogy tudományosan nincs bebizonyítva az ártalmassága. Legrosszabb esetben szép cicabőrük lesz, vagy később öregszenek, bár ehhez állítólag naponta kétszer kellene kenni...

Jó hír, hogy Maszek elkezdte a motorjogsi tanfolyást. Szereti az iskolapadot, olyan esztergaműhely érzése támad mindig, az anyag meg mindegy. Ezúton hivatalosan megerősítésre kerül, hogy igaz a pletyka, miszerint motoron még nem ült, a jogosítvány kategóriáját nem tudja, hogy mennyibe kerül azt nem tudja, köbcentiről viszont már hallott, csak átváltani ne kelljen. A KRESZ még okoz majd problémát, főleg hogy sportnapon van az oktatás, ám ezen a helyen jelezzük, hogy Maszek hiányából Lacika kifejezetten profitált az utolsó meccsen. annyit passzolt, mint még talán soha előtte, és ezúttal (talán nem eleget) dicsértük is. Jobban átgondolva, nincs is szüksége a fényezésre, érzi ő azt a pillantásokból is. Ha még jobban átgondoljuk, akkor eszünkbe jutnak a lehelletfinom labdaváltásai, az egyiknél például valami olyan hangot hallottunk a labda felől, hogy "köszi, de durván szeretem". Lehet, hogy csak képzelődtünk? 

A szemmel osztás nagymestere N.H., aki mindenféle pozícióban tudja tartani a szemét, ha elégedetlen. Szerencsére magára nem tud nézni, különben már nagy balhé lenne a fejében.

Misi is visszanyerte régi formáját és egyre többet dolgozik a szemével. Emlékezetes marad a palánkon túlról az alapvonalról kapott ajándéka amit szemből kapott, de a háta mögül kellett elővennie. Megboldogult Knézy Jenő azt mondaná, hogy unatkozik a teljesítménye, mert hullámozni kezdett.

 Íme néhány példa, hogy milyen a ingoványos a kapusélet:

Ettől függetlenül a heti, vagyis második mérkőzésünket a pályára visszatért N.H. segítségével, állítólag nyugdíjas játékkal, különösebb megeröltetés nélkül sikerült hozni. A játék képe alapján nem kell Maszeknak kikérőlevelet írnunk az iskolába, a csapat magja lazán vette az akadályt. 

Könnyített a dolgunkon, hogy Imike az ellenfél soraiban foglalt helyet, meg hogy eleredt az eső. Ez utóbbival kapcsolatban pedig köztudott, hogy nekünk jól csúszik...Imike fejlődése töretlen, ezt az alábbi krajcáros mondattal bizonyította: "...na nem baj, legalább kiderült, hogy esőben is tudok futni". Félünk, hogy következő hasonló gondolata az atomvillanáshoz kapcsolódik majd.

Végül is, olyan sport ez amihez elég két láb, a többit meg lelkesedéssel megpróbálhatja az ember pótolni. Van akinek még zsuga se kell, mert ugye német brikettel, meg orosházi libamájkonzervvel is lehet focizni, csak oda kell ugye állni. A mi Iminknek meg nagyon jó ám a kiállása. (Mi még nem láttuk, de állítólag a menyecskék ezt mondják).

Robikán már megint rajta van valami ebola, vagy lájmkór, mert gyengeségre panaszkodik, bár N.H. szokásos dicséretözöne nem maradt el. Tudjuk, hogy hazudik. Amikor nem hazudik, akkor viccel, vagy csúnyán néz, esetleg a szakadt lábát mutogatja, vélhetően azt szeretné hogy megsajnáljuk. (Puszit biztos nem kap rá, az betyárkurvaélet). Visszatérve Robikára: nagyon jól tudja, hogy tolonganak a játékosmegfigyelők a pálya szélén, ezért megvan benne az akarat, csak ez kívülröl nem látszik. Ha így folytatja, akkor még jó kifutókapus lehet belőle. A padon.

Légiósunk össze-vissza játszott minden csapatban, a sok értékelhető megmozdulása közül most azt emelnénk ki, amikor kiderült, hogy van nála legalább 4-5 féle, fajta és színű mez, amivel a különböző meccseken felruházza az ellenfél egy-egy játékosát. Persze lehet, hogy nincs a táskájában semmi más (végül is nem télapó) csak egy varázsceruza. A szükséges canesten-t majd céges számlára terheljük.

Az új játékosok közül ki kell térni Karcsira, akinek játéka leginkább Gerd Müllerére hasonlít, vagyis mindig jókor áll jó helyen. A nemzet bombázója díjat még tartogatnánk azért, bár első mérkőzésén céronáldót elhomályosító csellel igyekeztt gólt lőni: jól megszerkesztett és átgondolt mozdulatsora abból állt, hogy jobb lábával ellőtte a bal lábát, majd ezzel a meglőtt lábbal folytatólagosan a labdát. Precíz egy ember a Karcsi, azt a kis hibát leszámítva, hogy legközelebb sokkal erősebbet kell rúgnia, ha ebből gólt akar összehozni.

Következő alkalommal mindenki bizonyíthat, hogy az első bukott 60 perc csak apró kisiklás volt a csapat életében, és tényleg nincs ellenfél.

Hajrá mogyorók!

A múlt héten elmaradt a poszt, akik várták, azoktól elnézést kérek. Röviden összefoglalva a szokásos mederben zajlottak az események, vagyis megint nyertünk mindenféle erőfeszítés nélkül. Igazából két említésre méltó dolog történt:

 Az egyik, hogy Tónitól megtudtuk, azért van berekedve, mert kinyalt egy eszkimó asszonyt, a másik, hogy felmerült egy merőben új ellenfélkeresési stratégia. Ez utóbbi annyi lenne, hogy egy társkereső oldalra feltöltenénk a csapatfényképet (szigorú fekő-guggoló-állósor) és jeleznénk, hogy egyben, vagy külön-külön keressük méltó ellenfeleinket.

Érleljük még a gondolatot.

Az aktuális hétre már nem is szerveztünk ellenfelet, inkább házon belülről oldottuk meg a kérdést, ami meglepő színvonal emelkedést hozott, ezzel együtt szoros mérkőzésen három pluszban zártunk.

Íme a tervezett felállás:

Azok a mátrixok ott a bal alsóban természetesen a malátabárt jelölik, felesleges mondani, hogy mindenki a megérdemelt helyét foglalhatta el, vagyis semmi sem úgy történt, ahogy azt N.H. a mellékelt tapétadarabon vázolta.

Maszek nem jelent meg, de jó hír, hogy az általa szétforgácsolt palánkot kicsérélték, lesz munkája jövő héten is. Lacika szereplését ez annyiban befolyásolta, hogy kénytelen volt másnak passzolni, ami olykor-olykor sikeresnek volt mondható. Feltűnő hiányossága, hogy ha középpályáig visszalép, akkor túl nagy lesz mellette a szabad terület, így nincs akiről visszapattanjon elé a labda. Jobban átgondolva elképzelhető, hogy ez nem is az ő hibája. Miska szépen védett az ellenfél csapatában, Robika labdáit könnyen fogta, az is igaz, hogy ehhez nem nagyon kellett megmozdulni, mert a kapu szélét nem nagyon látta, kivéve A GÓL-t. Ezt a gólt szépségdíjra fogjuk előterjeszteni, amint lesz mivel versenyeznie. N.H. már egy hete nem aludt rendesen -pedig állítólag a térkövezést határidőre befejezte-, saját bevallása szerint izgult, mint szűzlány gyónáskor. Valószínűleg nem szerepelt sokat az iskolai előadásokon, azért ilyen izgulós, az első -még- presztizsmeccs előtt is meg kellett innia pár pohár söritalt, mielőtt pályára merészkedett. Ilyenkor olyanokat szokott mondani, hogy: "teee ezek szoktak játszani", illetve: "teee, ezek össze vannak szokva". Tóni a kapuban kezdett, szép sárga mezét megdícsérjük, de ezúttal nem tudta hozni a formáját, úgyhogy hamar a  mezőnyben találta magát, ahol becsülettel állta a sarat, elég megbízhatóan szaladgált össze-vissza, és még a zsuga sem pattogott el tőle. Ideje lesz jobban odafigyelni rá, mert amolyan csendes résztvevője szokott lenni a játéknak, mégis elég ügyes, hogy a legnagyobbak között említsük a nevét. A mérkőzés nagy részében Imike védett, azt kell mondjuk, meglepően jól! Nem kevés középtávoli bombát hárított, és ügyesen zárt, vagy lépett ki minden olyan esetben, amikor volt segítsége a védekezésben. Ha ez így marad, akkor nem is kell már cipőt vennie. Láttuk azért, hogy az egyik szeme sírt, mert szerette volna csillogtatni egyedi képességeit, de továbbra is bíztatjuk...., és azt se felejtsük el, hogy vannak helyzetek, amikor jobb egy helyben állni, mint száguldozni. Légiósunk az ellenfélnél kapott szervezői szerepet, ezúttal nem is panaszkodott, N.H.-t sem bántotta, talán ha valaki fel tudna nőni hozzá, akkor sikerélményben is lehetne része. Levente, mint nagy visszatérő, sikeresen felépült csontsérüléséböl, és nem akármilyen produkciót nyújtva -háromszor mattolta Imikét az alapvonalról-, majd álszerényen, lehajtott fejjel fogadta a gratulációkat. Ezúton újra meghajolunk nagysága előtt, hozzátéve, hogy nincs minden nap gyereknap!

N.H. a mérkőzés másnapján újfent megfogalmazta félelmeit a jövő heti meccsel kapcsolatban, miszerint nagyon nehéz lesz ellenük. Taktikai javaslatom, hogy a játékidő 90%-át ne az ellenfél kapuja előtti 30m2-en játszuk, és Maszek legyen Lacika cseréje. Ehhez még mágnestábla sem kell olyan egyszerű képlet.

 Mindenki boldogságára szolgált, hogy néhány hete lebontották a sátrat a fejünk fölül, így már nincs mivel indokolni a gyenge teljesítményt. 

Ami biztos, hogy alaposan fel lett forgatva a győztes csapat, Nagy Hori és Tóni át-, míg Béla és Sipi beállt. Indiszponált kezdésünk rögtön -3 -ra ugratta az eredménykijelzőt, ami egyáltalán nem okozott zavart, így nem is váltottunk sebességet. Sajnos nem mondhatjuk, hogy ez nem maradt végig így, lévén, hogy rendkívül gyenge szinvonalon játszottunk, nevetséges hibákkal, kb. mint a gyerekek óvoda nagycsoportban. Talán a tejbegríz ártott meg, talán az ellenállás hiánya, mindenesetre voltak, akik többet segítettek volna, ha a sarokban térdepelnek. Lássuk a heti teljesítményt:

Misi: a mérkőzés nagy részében nem akadt dolga, mikor végre át tudtuk toloncolni az ellenfélhez, akkor többször kitűnően védett. Immár több hete egyenletes, jó teljesítményt tud felmutatni, úgy tűnhet sikerült kiegyenesítenie a szinusz-görbét.

Nagy Hori: jól szervezte az ellent, ha kapott levegőt, akkor parádézott, a mérkőzés elején még meglepően eredményes játékát külön dicséret illeti. Sajnos társak nélkül kevés sikerélményben volt része, bár emlékezetes marad Robikával való versenyfutása, minek végén okosan nem a labdára koncentrált, hanem a labda és Robika közti területre. Ilyen remek megmozdulása elég ritkán akad, úgyhogy jószívvel derültünk ügyes meglátásán.

Tóni: hétről-hétre tennivalói tengerében fürdik, a Rabszolgasorsban nem kellett annyi engedélyért folyamodni, mint Tóninak, hogy eljöhessen focizni. Ezeket most sikerült beszereznie, és ügyesen használt ki minden alkalmat, hogy labdába érhessen. Sokszor és jól. Ha nem hagyta volna ki az alapozást, talán már el sem tudnánk képzelni nélküle. Reméljük a következő szezonban többet látjuk, állítólag nagy híve a szárazedzésnek.

Sipi: új jövevényként, hosszú kihagyás után igyekezett villantani. A penge még rozsdás, de komoly potenciált jelent az a több kilométer futás, ami a lábában maradt. Szépen állt hátul középen, ezúton kérjük, hogy támadásnál legalább a félpályáig felgyalogolni szíveskedjék.

Lacika: ritkán futott, akkor is lassan, támadásban sokkal kombinatívabb, gyorsabb játékot vártunk volna tőle, védekezni amúgy sem szokott. Robikának adott két gólpassza mutatja, hogy mindenki álló futballt játszott, vagyis kénytelen volt neki passzolni.

Maszek: fogy a palánk. Jómagam ugyan nem láttam, de az ellenfél kapuja előtt keletkezett egy ötös labda méretű lyuk a palánkon. Ezúttal ennyit tudott kitermelni, plussz azt a szituációt, amikor még Lacikának sem volt hajlandó passzolni. Kényes ügy, majd lejátszák egymás között.

Robika: sziszifuszi munkát végzett, inkább körlingezett volna a Béres Alexandrával.

Imike: N.H. végenincs dícsérethalmazának köszönhetően lőtt egy gólt félpályáról a Bélának, továbbá orbitális pályára állított úgy 15-20 labdát a jobbösszekötőről. Ez utóbbiban nem volt köszönet -már előre várjuk a jövő heti ingyentúrák résztvevőit-, Béláról pedig annyit, hogy köszönjük, hogy beállt közénk.

Imike lélektanához hozzátartozik, hogy a legkényesebb szituációkban is egy gentle (ejtsd:dzsentöl) tud maradni, a magunk részéről annyit tennénk hozzá, hogy nálunk falun egy szabály volt, mégpedig: nyílt törésnél feldobás. A tiszta játék hívei vagyunk, de az angolkisasszonyok inkább dugni járjanak szerdánként, mintsem focizni.

Rövid összefoglalásként az alábbi tanulságot vonnám le (talán érzitek a súlyát, hogy E/1-ben fogalmazok): ennek a meccsnek az égvilágon semmi értelme nem volt, és fenntartom a véleményemet, miszerint nincs ellenfél.

Teccik érteni?

 A kapitalista gazdasági modellhez való hozzáállásunk nyomán:

Kérem a kedves kollégákat és rajongókat, hogy a bújtatott reklámoktól tartózkodni szíveskedjenek. Csapatunk hétről hétre él, saját finanszírozásban próbálunk úrrá lenni a válságon, bár ehhez nem ragaszkodunk!

Az Index jóvoltából van lehetőség reklámok megjelenítésére, melynek díjbevétele a blog tulajdonosát illeti meg. Jómagam ezt a csapat részére felajánlom, illetve ajánlanám, ha tudnék ilyen jellegű bevételről.

Hiteles üdvözlettel: A szerkesztő.